Kicsit most nem jó...

A 4. kemo kezelés utáni vérvétel nem lett jó(11.02).. a májfunkció az egekbe szökött ez szám szerint azt jelenti, hogy kezelés előtt a GOT és a GPT értékei 29 és 64 volt a tartomány vége pedig 40 lenne. Kezelés utáni vérvétel 1 héttel kemo után 206 és 414 lett, ez nagyon nem jó, mert májkárosodást jelent. Emiatt átküldtek a hepatológiára, ahol az orvos azt mondta azonnal le kell állítani a kemót és addig nem is mehet tovább, amíg nem lesz jó a májfunkció. Levettek egy csomó vért különböző májbetegségek feltérképezése szempontjából.
A doktornőm kontrollra visszahívott a következő hétre is ( 11.09.), akkor a 41 és 158 lett az eredmény tehát kezd a máj regenerálódni. Bíztunk benne, hogy a héten mikor az utolsó előtti kemót kapnám visszaállnak az eredmények a normálisra, de nem így történt, (11.14) 45 és 96 lett, még mindig a duplája a határértéknek. Azt mondta sokkot kapott a májam és most hagyni kell, hogy regenerálja magát, így még egy hétig pihennem kell. Addig a Máriatövis kapszulákat kettesével kell szednem. Kaptam még plusz segítséget ez irányban a legkedvesebb és legodaadóbb barátnőmtől, akit még a betegségem elején utamba sodort az élet. Nagyon hálás vagyok neki, hogy segít nekem lelkileg és támogat, amiben csak tud.. nem írom, hogy ki ő, mert lehet nem szeretné, de tudom, hogy magára fog ismerni. :) Köszönöm a máriatövis olajat!!!!
Legközelebb (11.21.) kedden kell mennem vérvételre, addigra remélem már rendben lesz a májam és szerdán kaphatom az UTOLSÓELŐTTIT!!!! Akkor kell mennem újra a hepatológushoz is, jó lenne, ha ő is áldását adná a kezelés folytatására.
Egyébként most nem vagyok túl jól, mert még elkaptam valami köhögős betegséget is, nehogy már egyszerű legyen az életem..
Na, de hogy írjak valami jobb sztorit is:
Az előző blogbejegyzésemben írtam egy betegtársról, akinek fogtam a kezét, amíg megnyugodott kissé. Hát én eldöntöttem, hogy meglepem valamivel az utolsó kemóján. Vettem egy csomó lufit és ugyan nem kerülhettem fel az osztályra kezelésre, de felmentem. Lecsekkoltam, hogy ott van, szegényke egészen rossz bőrben volt. A nővérke elmondta, hogy alig tudta megszúrni, annyira sírt...
Akkor kimentem és kértem cérnát, az egyik nővérkének volt is. Felfújtam 3 lufit és bekötöttem őket és nagy mosollyal végiglavíroztam velük a folyosón, be a szobába. A nővérkék is mosolyogtak, olyan igazi mosollyal. A szobába lépve a betegek meglepődtek a lufik láttán, aztán odaléptem Katinka mellé, aki még akkor is pityergett, és átnyújtottam neki a lufikat. Szerintem örült neki, bár nagyon meglepődött. Azt hiszem kicsit sikerült kibillentenem a lelkét, hiszen mégiscsak vége lesz a mai nappal a kemó kezeléseinek. Bátorságot és kitartást kívántam neki, aztán átfordultam Julimhoz, mert azért sírni most nem akartam..
A Julcsi barátném is éppen a kezelést kapta, meg is jegyeztem, hogy elég fehér a drága. Este felhívtam és akkor mondta el, hogy sajnos rosszul lett, lefektették a kezelést pedig leállították nála azonnal. Mára már jobban van, most beszéltem vele telefonon, :) Maratont nem fog mostanában futni, ahogy én sem, de jól van a drága!!! :)

Dióhéjjban ennyike, amit most tudok nektek írni.
Köszönöm a sok bátorító szót, amikkel hála'istennek mindennap találkozom!!!
Ha nem lettem volna most túl összeszedett,akkor bocsi érte!!!
Puszi! :)