Március 19-én hétfőn kaptam az első sugárkezelést, nagyon izgultam, de nem volt miért. Már a sugár megbeszélésen megkaptam a behajtási engedélyt a klinikára egészen augusztus végéig, így a parkolásért nem kell fizetnem, akár az épület előtt is megállhatok, ha van hely. Hétvégén és ünnepen nincs kezelés, ezért most ráérek írni. :) Maga a hely nem lesz a kedvencem, a zöldre festett ajtók még mindig nyomasztóak. Nem tudom ki tervezte, de egy szívlapáttal hátba vágnám, csakhogy érezze a törődést. :))) De térjünk vissza... az egész kezelés 6-7 perc. Kb. másfél órát vártam mire behívtak és ez a jobbik eset, mert szerdán 3 és fél órát sikerült ott ülni úgy, hogy én voltam az ötödik a sorban... Nincs érkezési sorrend csak nagyjából, erre a szép ajtóra kifüggesztett tábla is figyelmeztet és sajnos időpontot sem lehet kérni. :o Szóval miután felülről levetkőztem (ruhát magam elé tartva) lehet megközelíteni az objektumot. Egy nagyobb szobába kellett bemennem egy kacskaringós folyosócskán keresztül. A szoba vetekszik egy boncterem hangulatával. Sehol semmi flanc csak középen egy tepsi, amire fel kell feküdni. A tepsi fölött egy hihetetlen nagy monitor helyezkedik el, olyan, mint egy csillagvizsgáló. Onnan szóródik rám a csillagpor és Holle anyó aranyos lányaként szállhatok le a tepsiről. :) A kezelés alatt több pózban is megáll körülöttem a monitor és akkor berreg, meg sípol, olyan hangokat lehet hallani, amilyenek egy elcseszett horrorfilmben vannak. És akkor még a lámpa is lekapcsolódik és szolid félhomályban kell valami klassz dologra gondolnod... nem.. nem arra, hogy a csillagvizsgáló most azonnal rád szakad.. :)
A kinti monitoron egyébként figyelnek, nehogy véletlenül leugorj a tepsiről, amire nagy nehezen beállítottak vagyis befektettek vagyis fel... :O És képzeljétek el nálam is van olyan, amikor saját magamat sem értem...minek akarok én mindent tudni.., pedig néha egyszerűen jobb, ha az emberlánya tudatlan marad bizonyos dolgokban.
Így történt, hogy megkérdeztem a nővérkét, hogy a sötétben jön-e a sugár? És csak mosolygott egyet, hogy igen, de akkor a sárga lámpának kellene felgyulladni, nem a másiknak lekapcsolódni. :o Néztem egy hosszút, de naaa, hát e kis gikszer ellenére azért remélem, hogy valóban azt kapom, amit kell. :)
Egyébként már 8 sugáron vagyok túl, nem látszik semmi a bőrömön, a bal kezem és cicim egy kicsit duzzadtabb, mint a másik, de ez minden, ez még nem ödéma szerencsére. A tornát tartom és a jelöléseket szorgalmasan rajzolgatom magamon, néha a gyerekek is besegítenek, mert ez végre már jó móka! :D Nem tudom írtam-e már, de nekem vannak a világon a legmegértőbb, a legtoleránsabb gyermekeim!!!
Sokkal fáradtabb vagyok most, mint a kezelés előtt, de igyekszem, próbálom gondolatban átprogramozni magam arra, hogy energiát kapok. És amúgy ez így is van.. csakhát az agyam és a testem mostanában ebben az utolsó projektben nem akar partner lenni.. illetve az agyam még csak csak. Szóval elég nehezen megy mostanában a "sajátmagamrábeszélése" program.. gondolom a hely miatt is és, hogy olyan sokat kell várni minden alkalommal... és amúgyis elfáradtam már ebbe... meg amúgyis... a hajadismilyen!!! :)
Már olyan nagyon szeretném, hogy vége legyen ennek az időszaknak és dolgozhassak. Nagyon nem egyszerű kivárni. El sem tudjátok képzelni milyen szerencsések vagytok, hogy dolgozhattok. :) Na, de végül is én is szerencsés vagyok, mert a munkahelyemen most is óriási lelki pluszt kaptam, hiszen mellettem állnak és várnak vissza. Partnerek minden olyan munkaügyis dologban, ami ahhoz kell, hogy később tényleg munkába állhassak. Ez azért nagy megnyugvást jelent most nekem, innen is köszönöm nekik a türelmüket és a megértésüket!!!
Köszönöm mindenkinek, aki mellettem van! Azoknak is akik nem szoktak ugyan írni, de, ha személyesen találkozunk biztosítanak róla, hogy csendben olvasnak, figyelnek, drukkolnak! Rengeteg energiát adtok minden nap! Tudom, hogy kik azok, akik tiszta szívből kívánják, hogy meggyógyuljak és csak egy 20-30 éves emlék maradjon ez az egy év...
Továbbra is az a célom, hogy megosszam veletek az utamat és ezzel segíthessek! Ne féljetek kérdezni, mindegy miről.. akármiről szívesen elbeszélgetek bárkivel, nem csak a betegségről! Hallgatni is nagyon tudok, ha csak az kell.. nekem is nagyon sokszor "csak" ennyi kellett, hogy valaki meghallgasson!
Tudom, hogy marha nagy közhely lesz, de akkor is ide biggyesztem:
Legyen egészségetek, legyetek teli örömmel, a sérelmeket és fájdalmakat pedig söpörjétek ki a pics@ba!!! Így baj nem lehet! :)
Sok puszi!!!
Bob Marley - Don't worry be Happy
