Pihenek.

Tegnap megkaptam a következő "adagot". Nem volt kellemes, sajnos ugyanoda kellett szúrni a branült, mert máshol nem talált vénát a nővérke, az egész kézfejem lezsibbadt, de aztán jobb lett.
Nagyon sokan voltak, szinte egymást váltották az emberek a székekben, persze most is én voltam a legfiatalabb..
A néni, aki a múltkor is olyan lehúzó volt, most sem hazudtolta meg magát. Elkezdte mondani még az onkológia váróban, hogy nagyon maga alatt van, mert mikor megműtötték összeismerkedett azokkal, akiket közvetlen előtte és utána operáltak és, hogy mindketten meghaltak... Tényleg nagyon szörnyű ez és most azt gondolja ő van soron... Ez az a helyzet, amivel nem tudsz mit kezdeni, nem tudsz mit mondani...semmi okosat. Én most nem vagyok abban a helyzetben, hogy ilyeneket hallgassak, nem vagyok abban a helyzetben, hogy tanácsokat osztogassak, mert nem vagyok ebben kompetens. Nem tudhatom, hogyan érinti, amit mondok, ezért csak annyit tudtam kipréselni magamból, hogy biztosan nem így van, hiszen minden eset más, minden szervezet más és meggyógyulunk. A válasz csak egy legyintés volt.. és akkor megmentő volt, hogy beszólított a doktornő.
Az előző napi vérképem hibátlan volt, kikérdezett, megdicsérte a hajam és 2 perc alatt felirányított az osztályra.
Szerencsére csak olyan hely volt a teremben, ahol már mindkét oldalamon ültek, tehát, ha a néni felkerül nem tud mellém ülni és tovább tölteni a fejem a negatív megjegyzéseivel. :)
Mire lecsöpögött az első hányinger és vitamin kombó, megjelent az ajtóban Cicus, akinek nagyon örültem! Innen is nagyon köszönöm neki!!! Ott volt velem végig, amíg a szörnyeteg piros lefolyt. (Ez a piros a leggyilkosabb szer, ha a véna mellé megy, vagy a véna átereszt akkor szövetkárosodást okoz. Szerencsétlen néni olyan peches volt, hogy ez meg is történt nála és későn vették észre.) Icus annyira elterelte a figyelmemet, hogy a néninek esélye sem volt beszélgetni. Az utána következő két palackot pedig nem volt olyan rossz kibírni. Miután Icus elment, beszélgetősbe fogott a kórterem, megosztottak egymással annyiféle gyógyszer és injekció nevet, hatást, mintha egy patikában töltenéd az egész napod. Aztán jöttek az alternatív praktikák, a spárga, a piros gyümölcsök, a cékla, az aloe és a sűrítményei. Aztán végre lecsöpögött az utolsó csepp is és kijöhettem. Olyan érzés fogott el, amikor kiléptem, mintha egy börtönből szabadultam volna ki.. örültem a színeknek, az utca zajának és arra gondoltam mekkora mákom van, hogy nem kell bent maradnom, amíg a kezelés tart.
Az éjszakám ivós-pisilős, tiktak evős, nem sokat alvós volt. Most jól érzem magam, csak a fáradtságot érzem az alvás hiánya miatt. Tudok enni és inni, nincsenek gondjaim az étel feldolgozásával sem. :o :)
Egy hét múlva lesz vérvétel és megint minden rendben lesz gondoskodom róla! :)
Végül pedig köszönöm, hogy ilyen sokan gondoltatok rám most is, ez nekem most nagyon nagy segítség. :)
Ölelés!!!