Sokat gondolkodtam, hogy majd, ha kopasz leszek megmutassam-e vagy ne. Vagy egyáltalán mikor jön el az az idő, amikor már szükség lesz erre a drasztikus lépésre. Eddig úgy éreztem én még erre nem vagyok készen, de rá kellett jönnöm, hogy saját magam kíméltem volna meg, ha hamarabb megteszem. Azzal a rengeteg hajjal találkozni mindenhol máshol, ahol amúgy nem kéne lennie. (na ezt aztán jól megaszontam, a magyar tanárnőm most nézne egy hosszút :) )
Szóval a tegnap esti hajmosáskor szinte a nyakamba szakad a hajam, úsztak le a testemen a zuhany alatt. A pumpám meg ment felfelé..., de ez itt még nem ért véget a maradékot próbáltam törölni, hajszárítózni, de csak azt értem el vele, hogy "mindendeminden" tiszta hajas lett, mert a hajszárító szétfújta. ÚTÁLTAM!!! Reggel meg a párnára tett törölköző lett tiszta haj, merthogy már napok óta törcsin alszom. Na az volt az a pont, amikor elegem lett az egészből, döntöttem délután letolatom.
Délelőtt 2 órahosszat kellett várnom, hogy lecsapolják a véremet. :(
Közben találkoztam egy régi kedves főiskolai csoporttársammal, nagyon jó volt újra látni, de szomorúan közölte, hogy ő is műtétre megy nem sokára ( teljesen más betegsége van egyébként, de az is nagyon komoly). Innen is küldök neki sok pozitív energiát, mert engem ma újra feltöltöttek egy kis Bars-sal. :)
Láttam várakozni rengeteg beteg embert, akiket ágyakon tologattak a vizsgálatokra és közben csak az forgott az agyamban, hogy ez az egészségügyi dolog rendesen el van cseszve. Ma már bárkiből lehet beteghordó például, csak egy tanfolyam "oszthelló", az meg, hogy a néninek kilóg a fél melle a hálóing alól ki a fenét érdekel??? Toljuk gyorsan vizsgálatra és kész...sietni kell és közben arra aztán abszolút nincs idő, hogy az emberi méltóságra is odafigyeljenek.... elrettentő. Vajon egyszer minket is így tolnak keresztül a járóbetegek között, ha nincs velünk féltő rokon, vagy dagadó pénztárca?? félig pucin??? :(
Sokat kellett várni, de igyekeztem úgy helyezkedni, hogy senkivel ne kelljen beszélnem. Ez aztán olyan jól sikerült, hogy amikor a velem szembeni folyosón megláttam közeledni azt az orvost, aki a Jerikón mintát vett az UH visszahíváskor, hát egy enyhe szívrohamot kaptam. Rám nézett, megismert a hiányzó hajaim ellenére is, köszönt és ment tovább a dolgára. Aztán megrohantak az akkor történtek emlékei és pár könnycseppet szétlapítva, gyorsan leültem inkább... Onnantól teljesen bezártam és csak a számlálót figyeltem, még 30 -40 perc telt el mire én következtem. A vérvételes hölgy megint ugyanaz volt és megint sikerült szegényt összezavarnom, hogy akkor melyik kezemből is vegyen vért. Nagyon poénosan megkérdezte ittam-e elég folyadékot, mert elég béna a véna, de aztán elsőre betalált és pikk-pakk kész is voltunk. :)
A következő állomás a Csonka templomi gyógyászatis bolt volt paróka vásárlás céljából. ( Itt megint összefutottunk egy nagyon kedves régi ismerőssel, úgy látszik ez egy ilyen nap, köszi Maja! :*)
Mindenki tudja, hogy ott megállni nem lehet, mert akkor nagyon megjárod, de mivel fogalmunk sem volt hol az a bolt így Csaba behajtott. Van ott egy Ispotály szolgálat nevű hely vagy valami ilyesmi, ahol éppen pakolgatott egy fiatalember, tőle kérdeztem meg, hogy hol van a bolt. Nagyon készséges volt és elgyalogolt velem egészen a bolt ajtajáig, majd együtt visszamentünk Csabához. Közben interjúztattam, hogy hol lehet itt úgy megállni, hogy a gatyád is megmaradjon. Hát itt aztán tényleg sehol, csak külön engedéllyel... majd azzal folytatta, hogy beenged minket az udvarba addig, amíg letudjuk a boltot. Jujj nagyon örültem neki, hogy ennyire jószándékú volt, mondjuk akkor már igencsak gyér volt a hajállományom és gondolom ennek is volt köszönhető ez a gesztus.
A boltban a kis hölgy nagyon kedves volt, az összes parókát kirakta, amit jónak gondolt. Kb. 6-ot, amik közül nagy kínlódva felpróbáltam egyet a próbafülkébe, -akkor jöttem rá megdöbbenve, hogy mennyi hajam hiányzik-, de nem annyira jött be..., aztán addig keresgélt még, hogy megtalálta az igazit. :)
Hazafelé már könnyebb volt az út, a drága fodrászom is elvállalt azonnalra és délután már mosolyogva váltam meg a maradék halott hajamtól. :) Itt is köszönöm neki a közreműködést a gyógyulásom útján!!! Ma még meglepődtem párszor mikor megláttam magam a tükörben, de ez már nem fáj.
A gyerekeim nagyon pozitívan vették a változást, a parókásat és a kopasztottat is. :) És ez a lelkemnek nagyon jól esett!
Nagyon tartottam attól, hogy lerí rólam, hogy parókát hordok...hát ezt is megcáfolta a mai nap. Az történt, hogy összefutottam egy régi oktatómmal, akit a bölcsiben ismertem meg, nincs fent semmilyen oldalon, így azt sem tudta, hogy milyen terhet cipelek. Rámpillantott és azt mondta:
"- Jajj, de régen láttalak, nagyon jól nézel ki! Csak úgy ragyogsz! Teljesen összhangban vagy.. a ruhád, a hajad.. és a szemed is úgy mosolyog!! :)
Nagyon örültem ennek a sok gyönyörű szónak, amit szinte egy levegővétellel mondott el. :) A lelkem simogatta vele, úgy, hogy semmit nem tudott...
A holnapnak így vágok neki, ezzel a sok pozitív élménnyel feltöltve.
Nem lehet semmi baj.
A lelkem jól van, van szuper hajam, a testem most kicsit szívni fog, de 3-4 nap múlva újra a "régi" leszek!!!! :)
Pusszantás!!! :* :* :*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése