Így kezdődött...

Nem is tudom hirtelen honnan is kezdjem..
Nem célom senkit elijeszteni, senkit kioktatni.
Az írásaim pusztán arról fognak szólni, hogy én hogyan élem meg az elkövetkezendő kb. 1 évet. ( merthogy ennyit mondott a doki...) 1 év.. ha jobban belegondolok nagyon hosszú lesz, de a cél a lényeg! Élni akarok még nagyon sokáig, borzasztóan sok feladatom van még, amikhez én is kellek! :)

A blogban lesznek majd utalások, hogy miket olvastam el.
Próbálok mindenkit figyelmeztetni arra, hogy figyeljen a teste jelzéseire. Én is csak ennek a jelnek köszönhetően tudtam időben lépni a gyógyulás útjára.

Akkor kezdem...

Egy este lefekvés után vettem észre egy dudort a hónaljam és a mellvonal között. Először nem gondoltam semmi rosszra, "reggelreelmúlik" gondoltam. De nem. 1 hét múlva is ott volt és akkor felhívtam a debreceni Emlő Centrumot (a Jerikó utca, már tavaly is itt voltam). Időpontot 2 hétre tudtak adni, amihez nem volt UH, ha azzal együtt kértem volna akkor, már késésben lennék, mert szeptember közepénél jártak az időpont osztogatással. Viszont a hölgy megnyugtatott, hogy ha baj van akkor 2 hét múlva úgyis visszahívnak ultrahangra. Így is történt, a telefonnak nagyon örültem, mert ez mégiscsak biztosabb vizsgálat, mint a mammográfia.
Nagyon feszült voltam, alig vártam, hogy végre behívjanak. Az orvos nagyon sokáig nézegetett és csak szakszavakkal diktált az írnokának. Amikor rákérdeztem, hogy mit is lát, akkor nagyon komolyan rám nézett és azt közölte,hogy van két valami és hogy mintát mindenképpen vennie kell, ha beleegyezem, mert így UH alapján nem tudja megítélni mivel van dolgunk. Természetesen beleegyeztem a mintavételbe, amit azonnal meg is csinált. Jelzem jobb is, hogy nem engedett el, mert tuti utánaolvasok és akkor még nagyobb stresszben lettem volna.
A mintavétel:
Lidokain egy kis tűvel, nem gáz. De nehogy azt hidd, hogy ezzel veszi a mintát is.. azt egy pisztolyos izével, aminek a tűje a cerka vastagságával vetekszik. Annyira be voltam tojva, hogy nem fájt, meg amúgy is érzéstelenítette. Csak nyomást lehet érezni és azt a kattanó hangot, mikor a műszer "kiharap" egy darabot belőled. Az utolsó szúrás fájt csak annak is a vége, de arra gondoltam, hogy ettől rosszabb nem lehet ezt most ki kell bírni, hogy minél jobb minőségű mintát vehessen ki. 5 mintát vett ki ciciből és egyet nyirokcsomóból azt már sima tűvel meg sem éreztem.
Közben mindenki, aki bent volt a vizsgálóban nagyon kedves, türelmes és megértő volt. Mikor sírtam simogattak, nyugtattak, hogy mindjárt vége...
Az orvos "megdícsért", hogy időben eljöttem, hogy nagyon fegyelmezetten viselkedtem.
Elmondta, hogy bármi is legyen azt időben elkaptuk.
1 hét múlva lesz eredmény és akkor jöjjek vissza, itt lesz egy orvoscsoport és elmondják hogyan tovább és közben kikísért az öltöző ajtóig, aztán kimentem és kicsit összeomlottam. Az asszisztens hallotta a hüppögésem és kijött hozzám, mondtam neki, hogy "jólvagyok", csak le kell nyugodnom, mert a gyerekeim is itt vannak és nem akarom őket megijeszteni. Hozott egy pohár vizet és nagyon kedvesen annyit mondott bármi fog történni egy hét múlva fogadjam el és hallgassak az orvosokra.
Történt mindez: 2017.08.03.