Sugár vége és ami kimaradt azóta...

Rég írtam már, de meg volt az oka.. egyszerűen nem történt semmi extra. Végre elértem azt az állapotot, amikor az életem visszalép a "normális" emberek hétköznapjaiba. :) Nagyon jó érzés úgy felkelni, hogy nem fáj sehol a szerek miatt, hogy végigaludtam az egész "hosszú" éjszakát, hogy nem várom hajnaltól kezdve a pirkadatot, hogy napközben nem támad meg semmiféle rossz közérzet.
A testem próbál visszalendülni a régi kerékvágásba, most úgy néz ki ez nehezebb menet lesz, mert sokszor hamar elfáradok és akkor nincs mese meg kell állni. Hamarabb elfárad a kezem, ha túl sokat dolgozom ( itthoni munkák ), aztán megbosszulja magát, mert hónaljban elkezd fájni és olyankor pár napig nem tudom teljesen felemelni a kezemet. Szóval vigyázni kell rá, de a tornáztatás például akkor sem maradhat el, ha fáj...csak kicsit feszegetni kell a határokat és jó lesz minden. Igyekszem betartani, hogy a napfénytől védjem magam, de ez is nehézkes. :)
Lelkileg nagyon jól érzem magam, csak pozitív visszajelzéseket kapok a környezetemtől. Na jó néha van egy-két negatívum, de ezekkel nem szoktam foglalkozni. Van amikor nagyon elrágódom valami történésen, de ez már nem tart, nem tarthat tovább egy napnál. :)
Sajnos vannak dolgok, amik megváltoztathatatlanok...vagyis én kicsi vagyok ahhoz, hogy úgy változzanak, ahogy jó lenne az emberiségnek. Tudom, hogy ez nagy szó.. az emberiségnek.. de basszus, ha egy kicsit is jobban odafigyelnénk a másik ember érdekeire is, akkor egyszercsak mindenki boldogabb lenne.
Csak egy példa, az OTI-ból:
Milyen klassz lenne, ha elviszed a gyerekedet egy vizsgálatra ( mert néha muszáj), akkor mondjuk egy nyugodt orvos fogadná, nem pedig olyan, aki azzal genyózik, hogy nem vittem el az asztaláig a gyerek személyiét.. és tovább oltogat a 8 éves gyerekem előtt, hogy miért nem tartom magam az ajtóra kiírtakhoz. Aztán cseszeget azzal, hogy miért nem 6 hónapra vittem vissza a gyereket..azért, mert beteg lettem és nem nem volt más, aki elvigye, mert "éngyerekem" én viszem, nem pedig a nagymamája... Akkor mondtam neki, hogy ez nekem nem hiányzik, inkább elmegyünk Debrecenbe. Végül megvizsgálta, de nem úgy, ahogy szerintem kellett volna. És a szép az egészben, hogy még megjegyzi, igen látom, hogy valami történt, mert rövid a haja... Ez még önmagában nem baj, csak ahogy rám sem nézve, szenvtelenül, az asztalán papírokat pakolgatva jött belőle ez a mondat.. na az volt nem jó.. az általam eddig tiszteletnek örvendő doki leírta magát, mert egy orvos nem viselkedhet így. Egy cseppnyi empátia sincsen már benne és ez gáz. Hozzáteszem, hogy mindenkinek lehet rossz napja, mert mindenki emberből van, de nekem ez ott akkor nagyon fájós volt. Amikor eljöttünk elnézést kért, én is a személyi miatt, de ettől többet a történtekért egyikünk sem tehetett. Sz@r volt, mert sokat gondolkodtam, hogy lehetett volna másképp, de már mindegy. Azóta már kétszer voltam nála a másik gyerekem miatt, mindegyik alkalommal normálisan, orvoshoz méltó módon viselkedett velem/velünk. De ahányszor meglátom ez fog róla eszembe jutni.. sajnos.
Minden hétre jut egy ilyesmi sztori, lehet majd ezekkel foglak benneteket untatni, ha már nem lesz mit írjak. :D

Kanyar vissza hozzám..
Sokan kérdezitek, hogy akkor most vége a kezeléseknek? Nem, nincs még vége, három hetente kapom a biológiai kemót, ami egy szuri a combomba a neve Herceptin. Már írtam róla, címkékre kattintva olvashat róla, akit bővebben érdekel. Ez kb. november vége felé fog elfogyni. Mellékhatásai szerencsére nincsenek olyan szinten, mint a rendes kemónak.
Egyébként júliusban mehetek csak ultrahangra, ugyanis sugár után 2 hónapig pihenő van vizsgálatok szempontjából.
A következő szurim is csak jövőhéten pénteken esedékes. Addig élvezem, hogy bármit csinálhatok, meg igazából utána is, mert jól vagyok. :)
Sokszor kapom, hogy túlságosan nyílt vagyok és sokat adok magamból.
Erre azt tudom mondani, hogy tudom hol a határ és mi az, amit ide ki lehet írni. Tudom, hogy egy személyes találkozásnál kinek mit szabad elmondani és mi az, ami inkább marad a talonban. Szerencsés vagyok, mert az, amin keresztül mentem egy óriási változást hozott jó irányba.
Nem csak nekem, de a szűk családom többi tagjának is. Most van időm mindenre, magamra is, ami nagyon fontos. Jó lenne, ha másoknak is fontos lenne saját életükben az "énidő", ami mostanában nagyon divatos szó és gyakran hangoztatják a médiában is. Tegyetek róla, hogy ne csak egy fogalom legyen, hanem egy cselekmény! Egy kis szünet a mókuskerékben.
Sok olyan túlhajszolt emberkével találkoztam mostanában, akikre nagyon ráférne egy kis pihenő. Amikor a szervezeted egyszercsak azt mondja: -Állj meg!.. na akkor már késő. Itt az én példám, hogy augusztusban 1 éve lesz, hogy kiderült a betegségem. Diagnózistól kezdve még 5 év kell hozzá, hogy elmondhassam "ráktúlélő" vagyok. Ne várjatok sokáig, hogy oké csak ezt még megcsinálom és utána megállok! Nagyon sokba tud kerülni lelkileg és fizikailag egyaránt a gyógyulás, vagy ugye van még egy végkimenetel..
Figyeljetek magatokra, mert drágák vagytok!!! :)

Írok egy kicsit a leszázalékolásról, mert sok daganattal küzdő ember nem tudja, hogy ezt meg lehet lépni és nem kell teljes munkaidőben visszamenni dolgozni. Vagyis még akár két évet is lehet a regenerálódásra fordítani. Az onkológusom először nekem is azt mondta, hogy ne indítsam el a leszázalékoltatási papírokat, mert akkor el is temethetem magam. De rá kellett jönnöm, hogy ez nem így van, mert annak, aki tartósan táppénzen van és közben ugyanúgy jönnek a kiadások, egyáltalán nem mindegy, hogy kaphat-e valamilyen juttatás vagy nem. Ezért aztán úgy döntöttem, hogy megcsináltatom és milyen jól tettem. Akinek van ledolgozott x idő munkaviszonya és jelenleg is munkában áll (táppénz), az jobban jár, ha bemegy az okmányirodába és a rehabilitációval foglalkozó ügyintézővel elbeszélget a lehetőségeiről. :)

Egyébként mindenkinek köszönöm a támogatást, a kérdéseket, a jóindulatot, a kedvességet, azt hogy ilyen fantasztikusak vagytok! :*
Kérdezzetek nyugodtan továbbra is, mert az nekem is sok erőt ad! Tudjátok, ha tudok segítek, akármiben.. jó betonozni már nem fogok, de simán segítek például bárkit elásni is!! :) ..mer' ásóm az van. :) Mondjuk jelölteim is lennének, de rajtuk az sem segítene... hát így ennyi egyenlőre. :)
Mindenkinek kellemes, pihenős, tartalmas, együtt töltött nyarat kívánok!!!

Itt egy koktélkréker, hogy mosolyogjatok!!! :)