Elsősorban a kis családom természetesen... vagyis nem is természetesen, mert az ember mindig olyan önző elvárja, hogy azok, akik az ő számára fontosak megemlékezzenek róla. Ezek a dolgok, ha más szemszögből nézzük teljesen más jelentéssel bírnak, gyorsan írsz egy üzenetet, mert kijelezte a telefonod...de ma nem ez történt. Nyilván most az én szemszögem teljesen extrém, nekem most minden jó szó nagyon fontos, de örömmel jelenthetem, hogy ma annyi pozitív megerősítést adtatok, hogy az szavakba nem önthető!!! Nem kutyafuttában írt üzeneteket kaptam, hanem szívvel telieket. Igyekeztem mindenkinek szívem egy darabkájával megköszönni, hogy gondolt rám.. IGAZÁN! :)
Sokat agyaltam már, ahogy közeledett ez a 40 szám, hogy valami vonalat kellene húzni mit is értem el ideáig. Azt gondolom mindent, amit igazán akartam. Az ide vezető út nagyon sokszor olyan homályban úszott, hogy azt hittem innen nincs is tovább..aztán mégis volt, csak máshogy kellett hozzáállni a dolgokhoz.
A legnagyobb kincsem a férjem, aki nélkül azt hiszem mindent feladnék... akit mióta megtaláltam mindenben támogat és mondhatom, hogy általa én is jobb ember lettem, mert neki olyan lelke van...
A gyönyörű gyermekeim, akikért rengeteg harcot vívtunk és most napjaim minden percét átszövik az önzetlen szeretetükkel.
A munkám, ami nekem nagyon fontos. Hogy nemcsak anyuka és feleség lehetek, hanem dolgozó nő is, akire számítanak.
Büszke vagyok, hogy megvalósult a közös álmunk és lett egy szigetünk, ahová vissza tudunk húzódni, ha nyugalom kell..
Természetesen vannak árnyoldalak, nem élek rózsaszín ködben. Nem vagyok annyira naiv, hogy ne vegyem észre, ha valakinek nem vagyok szimpatikus. Mindenkinek vannak irigyei, akik ilyenkor a kezüket dörzsölik, hogy végre! Engem ez sokáig bántott próbáltam mindenkivel kijönni, de rájöttem, hogy ez lehetetlen. Nem akarok már senkinek a kedvében járni, hogy szeressen vagy drukkoljon, ha nem akar, ezért őket igyekszem kizárni. Szerencsére sok olyan ember vesz körül, akinek az önzetlen szeretete sokkal fontosabb, mint azé akiét "megszereztem".
Mielőtt bejelentettem volna, hogy beteg vagyok- mivel ez látványos változással jár- kitöröltem kb. 300 ismerőst. Mint kiderült nem döntöttem rosszul, mert közülük csak 3 embernek tűnt fel, hogy nem vagyok. Ti, akik maradtatok nekem csak pozitív visszajelzést adtatok az első vacak napom óta! :)
Azért akartam, hogy tudjatok a betegségemről, mert magamat próbáltam védeni a rengeteg utcán feltett kérdéstől..., akkor még nem tudtam beszélni róla, bőgni meg sehol sem jó. Olyan jól sikerült ez a védelem, hogy már el tudom mondani sírás nélkül mi történik velem. Nagyjából megemésztettem. Persze, ha hozzám nagyon közel állóval beszélek erről, akkor van még könny, mert az valahogy sosem fogy el. :)
Tudok pozitív lenni, segíteni az elfogadásban, mert gyógyulni máshogy nem lehet.
Most új feladatom van...figyelmeztetni mindenkit a halandóságunkra, hogy minden apró jelnek jelentősége van és ne halogassuk a teendőinket, mert valami más fontosabb. Mi vagyunk fontosak és vannak, akiknek a legfontosabbak. Azt gondolom a Jó Isten ezt a betegséget, nem pusztításként adta, hanem azért, hogy ezáltal még erősebb lehessek, hogy kinyissam a szemem és meglássam azokat a dolgokat is, amiken eddig csak átsiklottam. Mert nem minden olyan természetes, ahogy gondoljuk. Mindenért harcolni kell, még a levegő vétel sem olyan egyszerű, ha baj van. Meg kell becsülni minden kis jót, ami a mai nap történik, hogy a holnapot is tudjuk pozitívan várni. :)
Köszönöm, a mai napot! Köszönöm, hogy olvastok! Puszi!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése